Liska Dénes dramaturg, író. A népszerű rádiós sorozat, a „Szabó család" szülőatyja és írója. 1977 óta él családjával egy kis budatétényi házban, melynek tetőterében plafonig érő könyvespolcokon irodalmi gyöngyszemek, regék és mondák, történelem, néprajz, művészettörténet, kézikönyvek, s persze a maratoni rádiós családregény sok folyóméterre rúgó, gépelt, bekötött oldalai.

- 2003 a Deák bicentenárium éve. Nemrég jelent meg „Deák Ferenc az anekdoták tükrében" c. könyve. Miért különleges ez a mű?

- Hosszú évek alatt gyűjtöttem hozzá az adomákat, mondásokat, a karcolatokat és az illusztrációkat. Deákot erről az oldaláról nem sokan ismerték. Ez a könyv nemcsak róla, a nevéhez fűződő mondásokról szól, hanem korrajz is egyben. Egy kis nemzeti beütés is van benne. „Hazudni nem szabad": ez a mondás - többek között - Deák mottója s az enyém is.

- A népszerű rádiós sorozat, a „Szabó család" 2000. adása után visszavonult. Hogyan készült a folytatásos családregény?

- A Szabó család megírása, 40 éven keresztül, egyfajta életmódot jelentett. Akkor is készülni kellett rá, mikor épp nem írtam. Major Anna dramaturg, aki ma is életben  tartja a sorozatot, az utcánkban lakik, s hétfőnként az első pár oldalt ő vitte reggel a rádióba, majd délben a többit a feleségem (aki hangmérnök), de gyakran előfordult, hogy a rádióban fejeztem be az aznapi adás szövegét. Ettől lett „életszagü". Az alakokat, a történeteket a valódi életből, a környezetemből vettem. A Szabó család nemcsak népszerű hangjáték, de jó publicisztika is egyben.

-Mivel tölti az idejét, mióta 1999-ben befejezte a munkát a rádiós sorozattal?

-Azóta évente írtam egy-egy könyvet. Terveim még mindig vannak. Most a „Papa, mama meg a többieken" dolgozom, ami arról szól, hogyan is kezdődött a Szabó család. 

Tervezem, hogy írok egy könyvet a József Attila Színházról, és egy másikat „Szerelemgyerek" címmel.

-„Fiúk, fel a fejjel!" című könyve a fiatalokról szól.

- Mindenkiben van nosztalgia a saját gyerekkorával kapcsolatban. Életemben meghatározó élmény jelentenek a Madách Gimnáziumban töltött évek. Erről az időszakról, a cserkészetről, zsidó és keresztény fiúkról, a második világháború nehéz éveiről szól a könyv.

- Nem vezetett egyszerű út a Színművészeti Főiskolára.

- Az egyetemről a negyedik év végén eltanácsoltak, mint egzisztenciális nézeteket valló diákot (nem számított előnynek, hogy pszichológiával foglalkoztam). Szállítómunkásként dolgoztam, majd egy barátom rábeszélésére jelentkeztem a Színművészetire. Végzés után segédrendezőként az akkori Néphadsereg Színházába (ma Vígszínház) kerültem. 19 évig dolgoztam ott, ebből 15 évig a József Attila és az Új Színház dramaturgjaként. Ezalatt az idő alatt 60-80 színdarabot írtam.

- Sokan a televíziós múltjából emlékeznek Önre. Mi az, amiéit a Színház helyett a televíziót választotta?

- Nagy szenvedélyem a gyermekmesék gyűjtése. 500 kötetes mesekönyv gyűjteményem van. Ruttkai, Darvas és Ladányi előadásában jelent meg egy válogatásom „Drótmesék" címmel. Talán ezért is hívtak az MTV gyermekosztályára, miután 1972-ben felmondtam a színházban. 6 évig voltam a gyermekosztály művészeti vezetője. Ezalatt az idő alatt született meg pl. a „Vízipók Csodapók", a „Cimbora", a „Nádparipán".című sorozat. A legjobb rendezőkkel dolgoztam együtt, többek között Szabó Istvánnal a Barcsayról szóló filmen. Életem egyik legnagyobb élménye pedig, az az együttműködés Sára Sándorral, mikor Nagy Lászlóról készítettünk filmet. Az 1980-as évek elején a TV Szórakoztató Főosztályán nagy vetélkedőket csináltunk, Vágó István, Egri János, Rózsa Gyuri műsorai, a „Várjátékok" , a „Vasárnap délután", a „Terefere" is mind ide tartoznak.

- Mi az, ami most kitölti az idejét? Szenvedély? Hobbi?

- Nagyon szeretem a környéket ahol élek, és a Hárosi Honvéd Sport Horgászegyesület is csak pár km-re van tőlünk: a horgászat régi szenvedélyem. Korábban hosszú-távfutó voltam, sportoltam, ez kitartást adott. Kötődünk a kerülethez, szeretünk itt élni. A házon, a kerten látszik a kezünk munkája. Itt nőtt fel a lányom, ide járt iskolába. Azóta már saját családot alapított, az unokám másfél éves. A kerületben a környezetszennyezés és a szemétlerakás problémája bánt egyedül, ez az itt élőknek hosszú idő óta okoz gondot.

-Haj-

Városházi Híradó 2003. november 7.