A magyar hangjáték örökös favoritja - A Szabó család

Liska Dénes: A Papa, a Mama, meg a többiek

A Dallas, vagy a Szomszédok hűséges nézői sem hihetik el igazán, hogy a Magyar Rádió népszerű sorozata rég túljutott a 2000. adásán, melyről maga a The New York Times is megemlékezett. A húsz forintos lakbér korában, amikor a Bizományi Áruházban Mednyánszky képet már három ezer forintért lehetett venni, a hangjáték marketingszaknyelven egyfajta médiamix volt. Gyermekkori szobámban nem volt sem tévé, sem walkman, sem CD- és DVD lejátszó, sem PC, sem scanner. De volt világvevő rádió, kitűnő hangjátékokkal, hisz előbb hallgattam meg rádión Az egri csillagok-at, mintsem olvasni tudtam volna. Édesapám diavetítőn játszotta le nekünk a Pál utcai fiúk-at, és Robinson kalandjait, no meg a János vitéz-t. Ez volt az a kor, melyben a Corvin Áruház is úgy reklámozta magát, hogy a „Szabó család is a Corvin Áruházban vásárol”. Maga Kádár János is foglalkozott a hihetetlenül népszerű műsorral, és róla  szólva jegyezte meg, hogy „köztársaságot nem tudunk csinálni”.

Ekkortájt a műsor elérte a 42 százalékos hallgatottságot.

Liska Dénes most vállalkozott rá, hogy megírja a sorozat nem is igazán teljes történetét. Tudnunk kell, hogy „1959-ben, amikor még nem volt televízió Magyarországon, és a kommunista kormány a hitelességét bizonygatta egy elbukott népfelkelés után, egy meleghangú, de realista rádiójáték került hetenként sugárzásra. A Szabó család, mely a keményen dolgozó, de nem tökéletes emberek életét megjelenítve szórakoztatta a magyarokat válásaikkal, a háztartás mindennapi vitáikkal, egészen a kommunizmus 1989-ben bekövetkezett bukásáig. Azonban pillanatnyi kihagyás nélkül folytatódott a show tovább.”(The New York Times)

Az már igazi ínyenceknek szóló csemege, hogy a műsor hallatlan népszerűségét a szerzők arra akarták felhasználni, hogy a Pethő Intézet számára vehessenek egy kisbuszt, melyet maga Marosán György állított le, de Lengyelországban a testvérműsor elérte, hogy adakozásból felépülhessen egy idősek otthona. Csak sajnálni tudom, hogy a szerző csak az első évek 163 adásával foglalkozik, de mentségére legyen szólva, ehhez is több mint 3 ezer kéziratoldalt kellett átnéznie, és szelektálnia.

A könyvet azonban az is megszeretheti, aki sosem hallott még a Szabó családról, mert Liska Dénes amellett, hogy az eredeti forgatókönyvrészletből felépíti az olvasó számára a hangjáték első etapját, mellette bővérű anekdotákkal, vagy korfestő részletekkel dúsítja anyagát.

Mint kiderül, az ötlet maga Hubay Miklós írótól származott, de kivitelezéséhez kellett Gács László, Bozó László és Liska Dénes. Baróti Géza később kapcsolódott be.

Az olvasmányos kötet három szálon fut. Egy a Szabó család történetét meséli el, az eredeti forgatókönyvrészletek alapján. Közben Liska Dénes izgalmas részletekkel mesél az alkotókról és a sorozatban szereplő művészekről, s ebbe a kettős szálba illeszkedik bele magának a szerzőnek, Liska Dénesnek az egyéni históriája. Liska Dénes amellett, hogy dokumentál, elsősorban megejtő humorral mesél. Korabeli dali társulatokról, ahol a bonvivánok a fellépés előtt férfiasságuk jelképét alaposan befáslizták, majd szűk nadrágot húztak fel, hogy a hölgyközönség igazén el legyen ragadtatva. Gózon Gyuláról, aki, míg a Budai Színkörben jeleskedett, a szerepére várva, egy kicsinyt többet ivott a negyven cseppnél, és az ügyelőt arról faggatta, hogy „Mióta van nálatok forgószínpad?”

Közismertebb története, hogy valahol kvaterkázott és éjfél után vetődött haza Rákosligetre. Lili asszonyt nem akarta felébreszteni, cipőjét levetve, harisnyában lopózott a hálószobába. Felesége azonban ébredt. -Te vagy az Gyula? Még Gózonnak állt feljebb. -Én. Kit vártál?’

A műsort természetesen felügyelte a hivatalos lehallgató csoport, azt azonban nem tudták megakadályozni, hogy a műsor gyermekszereplőjét, Petikét megkereszteljék, aki ráadásul a műsorban egy főosztályvezető elvtársnak, aki mellesleg Szabó néni fiának főnöke, így köszönjön.” Dicsértessék a Jézus Krisztus.”

Kortörténészek számára hallatlanul mulatságos, de egyben tanulságos is lehet, hogy mi minden lapult a tömérdek olvasói hozzászólásokban, javaslatokban. A hallgatók valóban magukénak érezték a darabot, és ha olyan jelenet hangzott el, amiben valami nem nyerte el tetszésüket, akkor tömegével érkeztek a Magyar Rádióba a tiltakozó levelek. Ezek közt volt szimpla eset, mint amikor a tűzoltók tiltakoztak. Egy szövetlopás történt a gyárban, és kiderült, hogy a gyári ellenőrzés alól egyedül a tűzoltók mentesek. Mások azonban Révai Józsefen és Lukács Györgyön iskolázódva a brechti és arisztotelészi dramaturgia betartását követelték volna meg a szerzőktől.

Azt hittem, hogy jártas vagyok a kor irodalomtörténetének minden jeles intrikájában, de engem is meglepett, hogy a Megáll az idő c. híres sláger eredetileg a Szabó család számára íródott.

„ A Magyar Rádió folytatásos családtörténetének négy évtizede alatt nagyot változott a világ, ha másért nem, már azért is, mert a múlt századból lépett át a mába. Sok ezer oldaláról, több mint kétezer adásáról, az élettel együtt zajló világáról csak egy dilettáns meri leírni a véleményét.” -írja a szerző.

A Recenzens itt elkomorodik. A Gina nevű felni-tisztítón szocializálódott RPG kódot használó metrószexuálisok csak sajnálhatják, hogy nem ismerhették a rádiózás közösségi oldalát (amit most különböző, úgynevezett közösségi portálok akarnak újrateremteni, de hiába): a langyos vizet már feltalálták. De a neve nem twitter.

A feltaláló Neve Liska Dénes, aki elsőként teremtette meg a honi médiumok és médiák történetében az interaktivitást, párosulva a bensőségességgel és a családiassággal.

Olvasmányos, jól megszerkesztett, pontos kötet.

Kortársaknak kötelező olvasmány. Posztmoderneknek erősen ajánlott.

Csillagos ötös.

Kerekes tanár úr 

Marlon Brandy blogja 2009. október